Az Olasz Nagydíjat már az 1950-es esztendő óta mindig nagy várakozás előzi meg, mivel többször ezen a helyszínen dőlt el a világbajnoki cím sorsa. A Formula-1 történetében egy-egy verseny gyakran szomorú véget ért, és mivel monzai a leggyorsabb és legveszélyesebb helyszínek egyike, ezért itt is többször történt tragikus szerencsétlenség.

Ascari a Monte Carlóban rendezett futamon a tengerbe zuhant, azonban a gyors segítségnek köszönhetően csupán néhány karcolással megúszta az esetet. Néhány nappal később Eugenio Castellotti Monzába rendelte, a Ferrari új sportautójának tesztelésére. Ascari a tesztet megelőzően egy rövid időt töltött Castellotti és barátja, Luigi Villoresi társaságában egy közeli vendéglőben. Ekkor Ascari arra kérte barátját, hogy tehessen néhány próbakört az autóval. Ascari sok más versenyzőtársához hasonlóan babonás volt, ezért minden versenyen saját sisakját viselte. Ezúttal Villoresi sisakját öltötte magára, majd elindult a Monzai pályán. Összesen három kört teljesített, a negyediket nem tudta befejezni. Az olasz versenyző 240 kilométeres óránkénti sebességgel haladt, amikor az egyik kanyarban autója felborult, ő pedig kizuhant az aszfaltra. Alberto Ascari barátja, Luigi Villoresi karjaiban hunyt le örökre szemeit. Ascari híres édesapja, Antonio szintén egy tesztelés közben vesztette életét 1925. július 26-án, Franciaországban.

Az 1961-es esztendőben is szoros küzdelem folyt a világbajnoki cím megszerzéséért, ezért az Olasz Nagydíjnak sorsdöntő szerepe volt. A futam azonban tragédiába torkollott, a bajnokság is másodlagossá vált. Az első rajtkockából induló von Trips a rajtnál több pozíciót veszített, ezért kockázatot vállalva megpróbálta visszaszerezni a vezetést. A Parabolica kanyarban balra kormányozta autóját, aminek következtében kerekei hozzáértek Jim Clark Lotusához. A Ferrari felborult, majd a biztonsági korlátnak csapódva állt meg. Von Trips kizuhant az autóból, egyenesen a nézőtérre, ahol tizenegy néző azonnal életét veszette, ketten nem sokkal a szerencsétlenséget követően haltak bele sérüléseikbe. Wolfgang Berghe von Trips halála megrázta a versenyzőtársakat.

Kilenc év elteltével Jochen Rindt nagy reményekkel érkezett meg Olaszországba, és mint mindig, ezúttal is először bal lábbal szállt be autójába. A megmérettetés hamar véget ért a mainzi származású pilóta számára. Az ötödik körben a Parabolica bejáratánál a Lotus-Ford féltengelye eltört, aminek következtében a bal oldali szalagkorlátnak csapódott. Denis Hulme szemtanúja volt az esetnek, aki azt hitte, hogy Rindt jól van. Az 1970-es esztendő világbajnoka azonban ekkor már a halállal vívott csatát, és nem sokkal a kórházba szállítását követően belehalt sérüléseibe. 1970 őszén posztumusz avatták világbajnokká. Özvegye boldog volt, hogy valóra vált férje legnagyobb álma.

Bár a folyamatos tragédiák következtében a biztonság egyre nagyobb szerepet kapott, és a pilóták érdekeit képviselő szervezet, Grand Prix Drivers Association is sikerrel vette fel a küzdelmet a versenyek szervezői ellen (többek között elérték, hogy 1969-ben ne rendezzék meg a Belga Nagydíjat, mivel a pálya túl veszélyes), a tragédiák mégsem kímélték a száguldó cirkusz világát. Száz százalékos biztonságot a mai napig nem lehet garantálni.

Az 1978-as Olasz Nagydíj szintén rémálommá vált. Gianni Restelli már a megmérettetés elején egy hatalmas hibát követett el, aki annak ellenére indította útjára a futamot, hogy egyesek még nem sorakoztak fel a rajtrácson. A nagy zűrzavarban James Hunt és Ronnie Peterson összeütköztek, aminek következtében a Lotus a szalagkorlátnak ütközött, majd a szivárgó üzemanyag lángra lobbant. A svéd pilóta lábtörést és égési sérüléseket szenvedett, majd az éjszaka folyamán embóliát kapott, és már nem tudták megmenteni az életét. 1979-ben egységessé vált a rajtjel, és hogy elkerüljék a Monzához hasonló súlyos baleseteket, 1980-ban egy kísérőkocsi vezette fel az első kört.

Ronnie Peterson óta az Olasz Nagydíjon egyetlen Formula-1-es pilóta sem vesztette életét, de  a pálya még mindig sok veszélyt rejt.